Már nap végére lebegő profitban volt a pozícióm, mindezt úgy, hogy a vezető indexekben kisebb lemorzsolódás volt tapasztalható.

Bízva abban, hogy a részvény relatív ereje továbbra is kitart benne maradtam a pozícióba, és vártam mit hoz a holnap.

Szerencsére a következő nap is szép emelkedéssel telt, az árfolyam ezt a napot már 670 dollár feletti árfolyamon zárta.

Ezt követően jött június harmadika, amikor is délelőtt érzékelhető volt az indexek határidős jegyzésében egyfajta eladói nyomás, az amerikai piacnyitásra 1 % feletti volt a lemorzsolódás a Nasdaq indexben.

Ekkor kezdődött egy olyan esemény sorozat, amire nem vagyok büszke a kereskedésem során.

A nyitást követően, kisebb bizonytalanság bontakozott ki a piacon, mindazonáltal ez a bizonytalanság egy kisebb emelkedést produkált a vezető indexekben, de még nem volt egyértelmű számomra, hogy lesz-e további folytatása a csökkenésnek.

A részvény a korábbi csúcsának, – a 675 dolláros szintnek- kétszer is nekirugaszkodott, azonban egyik alkalommal sem sikerült ezen szint felett zárnia, így nőtt bennem a bizonytalanság a további emelkedést illetően.

Tartva egy hirtelen korrekciótól a szemem az árfolyam kijelzőre tapadt. Egy nyugodt kereskedési napon nem szoktam sűrűn ránézni az árfolyamra, általánosságban egy-másfél óránként szoktam az árfolyamokat csekkolni.

Ezen a napon azonban nem tudtam elszakadni a kijelzőtől, 5 percenként frissítettem az árfolyamot.

Ez a folytonos árfolyam figyelés azt eredményezte, hogy sokkal intenzívebben reagáltam minden árfolyam elmozdulásra és egy kisebb korrekció során is ideges lettem, ugyanis féltem attól, hogy az árfolyam gyorsan irányt vált és elindul lefele.

Azt már megtanultam, hogy amennyiben nem érzem magam komfortosan egy pozícióban, akkor érdemesebb abból kilépni és amennyiben később továbbra is jónak látom a lehetőséget, akkor visszaszállni a részvénybe.

Ezen a napon az NVIDIA részvénye 5 óra magasságában új csúcson zárt 15 perces idősíkot tekintve, így jelét adva a további emelkedésnek, ekkorra azonban, mondhatni, hogy fejben elfáradtam, és inkább eladtam a pozícióm 675 dolláron.

A következő napon az árfolyam pillanatok alatt elérte az amúgy célárnak kitűzött 700 dolláros szintemet, de ezt már pozíción kívülről ülve néztem végig.

Esetemben a folyamatos impulzusok, az 5 percenkénti árfolyam frissítés – amihez nem vagyok hozzá szokva- annyira lefárasztott fejben, hogy eladási jelzés nélkül (igazából az új csúcsra való menetellel, és a 675 dolláros szint visszatesztelésével még vételi jelzést is kaptam) zártam a pozícióm, mert akkor így láttam jobbnak.

A lezárás pillanatában egy nagyfokú megkönnyebbülés fogott el -amire már szükségem is volt. Szerencsére így is sikerült részvényenként 35 dollár profitot realizálnom, ami 10 dollár kockázatra nem olyan rossz azonban, ha tartottam volna magam a stratégiámhoz, és nem váltam volna tickrabszolgává, akkor a hozam:kockázat arányom a 3,5:1-ről felmehetett volna 6:1-ig is.

Persze, én is mindig azt mondom minden kliensnek, hogy nem szabad elégedetlennek lenni, és az a biztos profit, amit elraktunk, és azért is hálásnak kell lenni, nem szabad mindig elégedetlenkedni. 

Itt azonban az számomra a szomorú, hogy nem eladási jelzésre zártam a pozíciómat, hanem érzelmi alapon cselekedtem, amit nem szabadott volna.

Összességében azt tudom tanácsolni minden kereskedőnek, ha van egy jó megérzése, akkor bízzon benne, és ameddig nem kap jelzést fordulóra, addig tartsa is a pozícióját!

Mindeközben pedig ne váljon az árfolyam kijelző rabjává!