A sikeres kereskedés két gátja:

1. A legtöbb kereskedőnek nincs stratégiája, működő rendszere.
2. Ha rendelkeznek is vele, akkor sem tartják be a stratégiájuk szabályait.

Az ok, amiért a legtöbben nem követik a stratégiájukat, nem más, mint a félelem. A kereskedők többsége fél a nemkívánatos kimeneteltől, félnek attól, hogy elveszítik a pénzüket és ezért inkább hazardíroznak.

Az első, amit ennek leküzdése érdekében tehetünk, hogy demó számlán (vagy kisebb kockázattal) teszteljük a stratégiánkat és elemezzük azt. Szükségünk van adatokra, hogy bízni merjünk a stratégiában!

Tudnunk kell a találati arányunkat, azt, hogy az esetek hány %-ban szoktunk pénzt keresni, illetve veszíteni. Tudnunk kell azt is, hogy adott kockázatra mekkora átlagos nyereség üti a markunkat, amennyiben igazunk van.

Ezek alapján fogjuk látni, hogy mire vagyunk képesek a stratégiánk által és ez adni fog egy magabiztosságot a kereskedésben. Ha rendelkezünk ezzel a magabiztossággal, avagy bizalommal a stratégiánk iránt, akkor a félelmünk a veszteségtől egy pillanat alatt el fog illanni.

A félelmen túl, a ragaszkodás szokta leggyakrabban megkeseríteni az emberek életét. Vonatkozhat ez mind a magánéletre, mind pedig a kereskedői létre.

Ha valaki túlzóan ragaszkodik tárgyakhoz, nehezen válik meg tőlük (autó, elektronikai eszköz,…), akkor nem fog tudni alkalmazkodni az élet kínálta újdonságokhoz, lehetőségekhez.

Ugyanez igaz a kereskedésben is. Ha valakit érzelmek kötnek egy-egy pozícióhoz, vagy egy instumentumhoz és nehezen válik meg egy veszteséges ügylettől, akkor annak a személynek sok problémája lesz a kereskedésben.

„Egy nyitott elme -elvárások nélkül- a kereskedő legnagyobb vagyona.”

Kereskedés során segíthet, ha megkérdezzük magunktól az alábbi kérdést.:

Azt látom a piacban amire kondicionálva vagyok, vagy azt látom, ami valójában történik?

Ezzel a kérdéssel talán sikerül leválasztanunk a kereskedői énünket az elvárásokkal teli énünkről és egy sokkal tisztább tudatállapotban tudunk jelen lenni a piacokon.