Pszichológia 2
Ebben az anyagrészben az agy működését fogjuk részletesebben körüljárni, különböző interaktív feladatok, kísérletek bemutatásával igyekszünk jobban érthetővé tenni a kereskedés közben lezajló neurológiai folyamatokat.
A pszichológia részben már kifejtettük, hogy milyen alapvető tulajdonságok kellenek a sikerhez, de ezeket olykor nagyon nehéz betartani, illetve észrevenni saját magunkon is. Reméljük, ezek a kis feladatok élvezetessé teszik a tanulást, és sokatoknál egy „AHAA” érzés fog lejátszódni.
Cukorszindróma
A legelső pont, hogy képesek vagyunk-e a józan eszünkre hallgatni kereskedés közben. Kutatások sajnos azt mutatják, hogy ezen a téren nem állunk túl jól, ugyanis sokszor a logikával teljesen ellentétesen kötünk fogadásokat.
Nézzünk egy példát.
A Massachusetts-i Egyetem pszichológusai cukorkákkal töltöttek meg egy kisebb és egy nagyobb tálat. A kisebb tálban 9 fehér és egy piros cukorka volt. A nagyobb tálban összesen 100, amelyből 91-95 fehér volt. A kísérlet résztvevői pénzjutalmat kaptak, ha kihúzták valamelyik tálból a piros cukorkát (a kísérlet során a tálak le voltak fedve, így akadályozva meg a csalást).
Te melyik tálból húztál volna ebben az esetben?
Ha a valószínűségeket nézzük, akkor a kisebb tálban 10% az esélye, hogy kihúzzuk a piros cukorkát, míg a nagy tál esetében ez maximum 9% lehet.
A résztvevők közel 70%-a – annak ellenére, hogy figyelmeztették őket a rosszabb esélyekre – mégis a nagy tálból próbálkozott. Amikor a nagyobb tálban lévő piros cukorkák számát visszavették 5 db-ra, tovább rontva ezzel az esélyeket, akkor is az emberek negyede a nagyobb tálat választotta.
Láthatjuk, hogy az emberi agy néha teljesen elszakad a racionalitástól, és a nyerés érdekében a rosszabb lehetőséget is képes választani.
Mégis miért húztak a résztvevők a kevesebb esélyt kínáló nagyobb tálból? Az egyikük így nyilatkozott: „Azért a több piros cukorkát tartalmazó tálat választottam, mert úgy tűnt, hogy több lehetőséget kínál, hogy nyerőt húzzak, noha tudtam, hogy fehérből is több van benne, és hogy a százalékok ellenem szólnak.”.
A kísérletet végző pszichológusok arra a következtetésre jutottak, hogy az emberek könnyedén beismerik irracionális viselkedésüket; tudták, hogy az esélyek ellenük szólnak, de mégis úgy érezték, nagyobb az esélyük a több piros cukorkát tartalmazó tállal.
A kereskedés során is nagyon gyakran látom, hogy egyesek irracionális trade-ekbe mennek bele. Nem mérik fel kellően a hozam:kockázat arányt, és simán felvesznek egy olyan pozíciót, ahol 1:1 az arány.
Vagy amikor egy tökéletesen trendelő piacba belépnek az ellenkező irányba, mondván már eléggé elszaladt az árfolyam, lassan úgy is fordul. Be kell látnunk, hogy ezek teljesen irracionális döntések.
Ezek mellett persze még számtalan esetben figyelhető meg az emberi agy irracionalitása, úgyhogy meg kell próbálnunk a kereskedés során a lehető legtöbbször racionálisan gondolkodni, és olyan pozíciókat felvenni, amikor az esélyek mellettünk szólnak.
Ahhoz, hogy ezt sikeresen tudjuk végezni, egy könnyen követhető, működő kereskedési stratégiára van szükség. Egy ilyen stratégia kialakítása legyen a cél!
Az agyunk jobban szeret várakozni, mint elérni valamit
A következő pont a tudatalatti működéséhez szorosan kapcsolódik. Mark Twain egy korai művében írta le, hogy az egyén számára sokkal jobb érzés várakozni a főnyereményre, mint megütni azt.
Gondoljunk csak egy online rendelt ruhadarabra vagy egy technológiai kütyüre. A megrendelés és a szállítás között 2-3 napig teljes izgatottságban vagyunk, ám amikor megjön a csomag, pár órával később már sokkal kevesebb energiát – örömöt, kíváncsiságot, vágyakozást – fordítunk a termékre.
A tőzsde világában is ugyanúgy tetten érhető ez a jelenség. A kereskedés során minden pozíció megnyitásakor arra várunk, hogy ebből a pozícióból mekkora nyereség fogja a markunkat ütni.
Ez az esetek bizonyos százalékában be is következik, de a többi esetben „stoppolódik” a pozíciónk, és az elképzelt sokszázezer forint egy pillanat alatt szertefoszlik. Éppen ezért fontos, hogy a várakozásunkat igyekezzünk visszaszorítani magunkban, mert úgy sokkal kevésbé leszünk frusztráltak, ha az adott pozíció nem hoz nyereséget.
Viszont ha nyerő ügyletünk van, akkor próbáljunk meg örülni a nyereségnek, és a következő alkalommal ne tegyünk fel mindent egy „jackpot”-nak ígérkező trade-re.
Agyunk várakozásért felelős része képes olykor mintázatok alapján túlkapásokra, ami nem probléma, csak meg kell tanulnunk kezelni ezeket. Az evolúció során ugyanis ezen mintázat-felismeréseknek és -túlkapásoknak köszönhetően maradtunk életben. Egy-egy ragadozóra utaló jel alapján az agyunk azt várta, hogy a közelben veszélyben vagyunk, ezért el kell menekülnünk.
Az evolúció előrehaladtával, az „üss vagy fuss”-reflexünket még nem hagytuk magunk mögött, ezért van az, hogy sokan ugrálnak a pozíciók között már a legkisebb korrekciók során is. Azonban a kereskedés során ez a hozzáállás egyáltalán nem szolgálja a javunkat.
Ha az egyik lehetőségről ugrálunk a másikra, azt a bizonyos főnyereményt hajkurászva, akkor biztos lehetsz benne, hogy felesleges kockázaton és veszteségen kívül semmi mást nem fogsz vele elérni.
Van egy olyan mondás, hogy ritkán csap a villám kétszer ugyanarra a helyre. A piacok nyelvére ezt úgy tudnám lefordítani, hogy ha volt egy „jackpot”-pozíciód, utána ne akard mindenáron újra a következő 300%-ot emelkedő papírt megtalálni, mert nagyon kicsi az esélyed rá.
Illetve ne ragadj be a „jackpot”-pozíciódba se. Ezalatt azt értem, ha valakinek volt egy ilyen kiemelkedő trade-je, ami rendkívüli profitot jelentett az adott kereskedőnek, akkor utána az adott instrumentumon képes sokkal több pozíciót nyitni, mert a közelmúltban sikereket ért el rajta.
Ez is egy irracionális megnyilvánulása gondolkodásunknak, mert ha így simán felteszem a kérdést, hogy hol találunk jobb lehetőségeket, egy olyan instrumentumon, ami az elmúlt évben 10%-ot emelkedett vagy 300%-ot, akkor valószínűsíthetjük, hogy a 300%-os emelkedést nem követi egy ugyanilyen intenzitású mozgás.
Érdemes még megjegyezni, hogy az ilyen nagyobb emelkedések után nem számít különösnek, ha az adott instrumentum egy hosszabb – akár évekig is tartó – oldalazó mozgásba kezd. Ennyi idő ugyanis kell a piacnak, hogy helyre álljon az egyensúly a nagy diadalmenet után.
Túl hamar szállsz ki a nyerőből és túl sokáig engeded a vesztő pozíciókat
Daniel Kahneman és Amos Nathan Tversky mutatott rá az egyik megfigyelésük során arra, hogy az emberek hamarabb elrakják a biztos nyereséget, de ha veszteségről van szó, amely elkerülhető, akkor egyből kockázatvállalók lesznek.
A két tudós egy projekt keretében vizsgálta a résztvevőket, hogy két lehetőség közül melyiket választanák:
A ajándék: egy lottószelvény, amely 50% esélyt jelent, hogy 1.000 dollárt nyerj
B ajándék: biztos 500 dolláros nyereség
Te melyiket választanád?
(Mielőtt tovább olvasnád, állj meg egy pillanatra, és tényleg gondold át!)
Amikor a nyereség volt a kérdés, hogy biztosan nyerjenek-e 500 dollárt vagy kockáztassanak a 0 és az 1.000 dollár között, akkor a résztvevők túlnyomó többsége a biztos pénzt választotta.
Később azonban újra elvégezték a kísérletet, azzal a különbséggel, hogy nem a nyereség elfogadását vizsgálták, hanem a vesztségre adott reakciót. A két tudós számára hatalmas áttörést jelentett az újfajta kérdés, ugyanis merőben más eredményeket kaptak.
A kérdés így szólt: Melyiket választaná az alábbiak közül?
A ajándék: egy lottószelvény, amely 50% esélyt jelent, hogy 1.000 dollárt veszítsen (vagy ugye semennyit)
B ajándék: biztos 500 dolláros veszteség
Ezen kísérlet eredményeként arra a megállapításra jutottak, hogy a veszteség esetén az emberek kockázatkeresővé váltak, és a biztos 500 dolláros veszteség helyett, az „A” lehetőséget választották a veszteség elkerülése reményében.
A kísérletet tovább boncolgatva eljutottak odáig, hogy ha azt akarják, hogy az emberek a nyereség terén is kockázatvállalóbbak legyenek, akkor a biztos jövedelmet jelentősen vissza kell vágni. Jelen kísérletben az 500 dolláros biztos nyereséget egészen 370 dollárra kellett levinni ahhoz, hogy a résztvevők kockáztassanak az 1.000 dollárért a biztos pénz helyett.
Ezt összegezve láthatjuk, hogy az emberi agy mennyire máshogy működik ahhoz képest, mint ahogy a tőzsdei kereskedés megkövetelné.
A kereskedés során ugyanis pont a veszteségeinket kell minimalizálni, pontosan előre meghatározni, és a nyereségeinknél kockáztathatunk többet, amikor a pozíciónk stoploss-szintje már 0-ban van.
Nagyon nehéz az alaphozzáállásunkat megváltoztatni akkor, amikor elkezdjük a piacokon bontogatni a szárnyainkat. Ehhez kapcsolódóan egy nagyon gyakori kereskedői hiba szokott lenni, hogy a rövidtávú kereskedő egy veszteséges pozíciót nem zár le, és hosszú távú befektetővé nevezi ki magát, mondván, az adott instrumentumban bízik, és úgy gondolja, hogy jóval többet fog érni a későbbiekben.
Ezzel szemben pedig, a hosszú távú kereskedők a kisebb nyereségeik után megelégedve a kicsivel is, az évekre tervezett pozíciókat lezárják a rövidebb távú nyereség reményében. Mindenki pont az ellenkezőjét teszi, mint amit kellene.
Talán ebből is látszódik, hogy nagyon komoly átállást igényel fejben a kereskedői mentalitás, de ha ezeket megfigyeled magadon kereskedés közben, és tudatosan próbálsz javítani a mentális erősségeden, akkor idővel látható lesz az eredménye!
Fejezzük be emelkedett hangulatban!
Az érzelmi emlékeink nagyrészt attól függenek, hogy miképpen ért véget az adott élmény. Ha ezzel tisztában vagyunk, akkor egy kicsit manipulálhatjuk is a kereskedői karrierünket, illetve az élet más területén is szebb emlékekre tehetünk szert.
Például ha egy családi nyaralást szervezünk, akkor a jobb, eseménydúsabb programokat hagyjuk a nyaralás végére (hajókázás, romantikus vacsora, …), ugyanis az emelkedett hangulatú befejezés segít a korábbi nehézségek és kellemetlenségek elfeledésében.
Így a nyaralásra évek múltán visszaemlékezve nem a párunkkal folytatott vita fog eszünkbe jutni, hanem a romantikus vacsora a csillagok alatt.
Jogosan teheted fel a kérdést, hogy a piacokon ez a kis furfang miképp lehet a segítségünkre? Ha mondjuk vesztő szériában vagy, és nehezen találsz vissza újra az egészséges önbizalmadhoz, akkor érdemes lehet előre takeprofit- (nyereséges zárás) -szinteket megjelölni. Ezen szintek érintésekor zárod a pozíciót, és a további mozgással már nem foglalkozol.
A pozíciómenedzseléstől abban tér el ez a metódus, hogy ott az árfolyam gyakran magasabb árszintekről jön vissza, mire zárod a pozíciót. Így benned maradhat egy kis keserűség, hogy nem a maximális profitot raktad zsebre.
Természetesen ezt meg kell tanulni kezelni, de egy vesztő szériában ezt nehéz kezelni, és nem is segít a kilábalásban. Ezért fontos, hogy felismerjük, ha az önbizalmunk kezd csökkenni, akkor a pozícióinkat próbáljuk meg egy előre megszabott szintnél bezárni, így kellemes elégedettséggel fogunk visszagondolni a pozícióinkra.
A következő alkalommal pedig az emelkedett hangulatban történt pozíciózárás már a pozícióba lépéskor boldogsággal tölt el.
Ha rossz szériában vagy, egy próbát mindenképp megér!
