Ez a weboldal sütiket használ annak érdekében, hogy a lehető legjobb felhasználói élményt nyújtsuk. A cookie információt tárol a böngészőjében, és olyan funkciókat lát el, mint a felismerés, amikor visszatér a weboldalunkra. Ezzel segítjük a csapatunkat abban, hogy megértsék, hogy a weboldal mely részei érdekesek és hasznosak.
Háború és béke a piacokon
Vámos Balázs - 2022.03.01
Vámos Balázs - 2022.02.15
Sajnálatos, hogy aktuálissá vált egy olyan bejegyzés, melyben a korábban lezajlott háborús események górcső alá vétele, információval szolgálhat.
Nem szeretnék messze menő következtetéseket levonni ebben a bejegyzésben, ugyanis remélem, hogy mihamarabb visszatér a világ a békés együttélésbe, éppen ezért csak röviden foglalom össze, hogy a korábbi háborúkat milyen piaci mozgás kísérte.
Előszőr is vessünk egy pillantást az alábbi ábrára, ahol 1913-2009 között a Dow Jones index mozgását és az amerikai infláció alakulását láthatjuk.
A grafikonon jól látható, hogy a nagyobb háborúk során (I világháború, II. világháború, Vietnámi háború) a Dow Jones Industrial Average index hosszabban elhúzódó, oldalazó mozgást végzett. A jelentősebb emelkedések ezeket követően zajlottak le. Háromból két alkalommal 500%-ot és egy alkalommal -a 80’-as évektől az ezredfordulóig- 1000%-ot meghaladó emelkedéssel örvendeztette meg a piac a befektetőket.
Egyedül 1929-ben a nagy gazdasági világválság során láthattunk az elképesztő emelkedés után egy, az addigi emelkedést teljesen semmissé tevő piaci zuhanást. A többi nagyobb emelkedést nem követte hasonló mértékű összeomlás, csupán egy évtizeden átnyúló piaci oldalazás.
Az inflációra is vetve egy pillantást (pink vonal), ott pont egy anticiklikus mozgás volt megfigyelhető. Tehát pont a háborús időkben nőtt meg az infláció, amikor a piacok rosszabbul teljesítettek és kevesebb lehetőség volt a megtakarítások reálértékének megtartására.
Alapvetően tehát a fent látottak alapján elmondható, hogy a háborúk során a bizonytalanság következtében, éveken át elhúzódó stagnálás állt be a tőkepiacokon, amit növekvő inflációs nyomás kísért.
Felmerül a kérdés; Volt-e olyan szegmens ezen időszakok alatt, ahol emelkedés volt tapasztalható?
Általánosságban a háborús időszakokban a mindennapi élethez is szükséges alapanyagok ára szokott emelkedni, ilyen például a kőolaj, búza, kukorica és még hosszan sorolhatnám a listát. Ezen termékek szerepe a bizonytalanság és az infláció miatt felértékelődik.
Ennek szemléltetésére álljon itt egy ábra, melyen az 1913-as év a kiindulópont (1913=100), melytől kezdve kék vonallal a fehér liszt kiskereskedelmi árának változása, piros vonallal az infláció, zöld vonallal pedig a Dow Jones index változásának mértéke látható.
Az első világháború (1914-18) időszaka alatt jól látható, hogy a liszt közel háromszorosára drágult, míg a vizsgált tőzsdeindex mozgása a maximum során is csak duplázni tudott.
Az időszak végére, a Dow Jones index nem tudott a befektetőknek reál hozamot nyújtani, 18-tól kezdve egészen 24-ig az inflációt alulmúló, de jobb esetben is csak azzal megegyező mértékben tudott mozogni.
A háború végével visszaállt a régi kerékvágás. A liszt ára az inflációval azonos mértékben mozgott, míg a tőzsdeindex felülteljesítette mindezt.
A 29-es válság mind a Dow Jones index árfolyamára, mind a liszt kereskedelmi árára negatívan hatott. Ekkor a liszt árszintje alulmúlta az infláció változását.
A következő időszak, amikor az inflációt meghaladó mértékben emelkedett mind két termék ára, az a New Deal-t követő években volt, 1933-36 között. Az index emelkedése még ezt követően is kitartott jó pár hónapig, a második világháború hozta el az újabb korrekciót.
A második világháborúban (1939-45), hasonlóan az elsőhöz, emelkedő inflációs környezetben is felülmúlta a liszt árának alakulása a pénz elértéktelenedését. Ekkoriban már az index is jobban tartotta magát, és sikerült reálhozamot nyújtania.
Összefoglalva tehát az elmúlt bő 100 év háborús időszakait és az ezzel egyetemben zajló tőzsdei mozgásokat, azt lehet mondani, hogy a befektetők jobban ragaszkodnak a valódi értékhez, azokhoz, melyek segíthetnek a vészterhes idők átvészelésében.
A békés időszakban felállított értékrend teljesen átalakul és a korábban már-már meg sem becsült alapvető szükségletek felértékelődnek. Ez az átalakulás pedig a hagyományosabb részvények- és a növekedési részvények közötti emelkedést/esést kiegyensúlyozta, és bő 10 év kellet, mire egy újabb bikapiac éledt.
Most az egyszer remélem, hogy a történelem nem ismétli önmagát!