Ez a weboldal sütiket használ annak érdekében, hogy a lehető legjobb felhasználói élményt nyújtsuk. A cookie információt tárol a böngészőjében, és olyan funkciókat lát el, mint a felismerés, amikor visszatér a weboldalunkra. Ezzel segítjük a csapatunkat abban, hogy megértsék, hogy a weboldal mely részei érdekesek és hasznosak.
Húzhatja-e tapír a mikulás szánját?
Vámos Balázs - 2021.11.02. - kedd
Kudarcba fulladt szigorítás
Aki valamelyest figyelemmel követte az elmúlt pár évben zajlódó tőkepiaci folyamatokat, azok biztosan találkoztak már az eszközvásárlási program kifejezéssel.
A 2008-as válságból való kilábalás során a jegybankok a mennyiségi lazítást (quantitative easing, QE) vagy más néven eszközvásárlási programot alkalmazták a bankrendszer stabilizálására, és ezzel együtt a kereslet újra fellendítésére, sok más eszközzel együtt, pl. kamatcsökkentés.
Leegyszerűsítve a folyamatot, ez úgy néz ki, hogy a jegybankok kötvényt vásárolnak, ennek következtében ez a pénz beáramlik a bakrendszerbe. A hitelek olcsóbbá válnak, ami növeli az eladósodottsági hajlandóságot, ugyanis így kedvező feltételek mellett tudnak a vállalatok beruházást végrehajtani.
Mindemellett a lakosság számára is olcsóbbá válnak a hitelek, így jelentős mértékben tud emelkedni a fogyasztás is, ami szintén segíti a vállalatok pénztermelő képességét, és beindul egy fellendülési folyamat. Legalábbis ez történt 2008-at követően, amikor a jegybankok ehhez az eszközhöz nyúltak.
10 évvel később a FED próbált szigorítani, az alapkamat emelésével, illetve az eszközvásárlási program mérséklésével, de ezt a piac nem fogadta túl jól. 2018 őszén az S&P 500 index 3 hónap leforgása alatt, közel 20%-ot veszített értékéből. Az index szenteste napján érte el a mélypontját, ahonnan egy újabb fellendülés vette kezdetét.
A függőség következményei
Az emelkedést 2020-ban a vírus megjelenése akasztotta meg, az ebből fakadó gazdasági lassulást a világ jegybankjai a már jól ismert QE program növelésével próbálták ellensúlyozni, aminek következményei most kezdenek begyűrűzni a gazdaságba.
(A jelenlegi QE mértéke havi szinten 120 milliárd dollár. Összehasonlítás képpen Magyarország 2020-as GDP-je 155 milliárd dollár!)
Az egyik ilyen jel, az infláció emelkedése. A pénzmennyiség növelése Amerikában most ugyanis nem a vállaltoknál csapódott le javarészt, hanem a lakosságnál.
Ennek hatására, a lezárások miatt akadozó kínálati oldallal szemben, egy megnövekedett keresleti oldal állt, ami a közgazdaságtan egyszerű egyenlete alapján árfelhajtó hatást generált.
Ugyanannyi (olykor kevesebb termékre) több pénz jutott, így a gazdasági egyensúly felé haladva, az árak emelkedésnek indultak.
Az infláció alakulásával, illetve a kínálat oldali problémákkal bővebben, -a volt jegybank elnök- Bod Péter Ákos az alábbi cikkben foglalkozott.
(Erre a linkre kattintva eléred a cikket)
Az előbb bemutatott kereslet-kínálat oldali egyensúly felborulása, a befektetési területen is megmutatkozott. Ennek a hatalmas mennyiségű pénznek jókora hányada a tőkepiacokon csapódott le, ezzel egekbe repítve az árfolyamokat.
Ezen időszak alatt az ingatlan árakban is kétszámjegyű emelkedés volt tapasztalható, tovább tágítva az ollót a társadalmi csoportok között.
A kommunikációból úgy tűnik ezt a problémát a FED is érzékelte, illetve az inflációról alkotott véleményük is változóban van, a korábban átmenetiként emlegetett inflációs nyomást, egyre inkább kezdik tartósabbnak vélni.
Ebben nagy szerepe lehet, az energiaárak elszabadulásának is, a földgáz tartósan magas árfolyama, a műtrágya termelést is megdrágíthatja, ami az élelmiszerek árában is jelentkezni fog.
Illetve a másik fosszilis tüzelőanyagunk, az olaj világpiaci ára is jelentős emelkedésen van túl, ami a szállítmányozáson keresztül szintén a mindennapi élelmiszerek árára is hatással van, ami innentől kezdve folyamatosan tovább drágíthatja mindennek az árát. A jegybankok egyik nagy félelme az ár-bér spirál kialakulása, ez ugyanis elszabaduló inflációhoz vezethet.
Jelenleg tehát hatalmas nyomás nehezedik a világ jegybankjaira, ugyanis egyáltalán nem könnyű azt megoldani, hogy a gazdasági növekedés fent maradjon, és ezzel párhuzamosan az elszabaduló inflációt visszaszorítsa a megfelelő 2-3%-os mederbe.
November 3-án lesz FED kamatdöntő ülés, ahol a kamatok változtatása mellett bejelenthetik az esetleges eszközvásárlási program csökkentését, avagy más néven taperinget (itthon a tapír kifejezéssel is illetik).
Lesz-e idén mikulás rally?
A tőzsdén igen erős hónap szokott lenni a november-december. Az év ezen időszakában sok tényező játszik abban szerepet, hogy nagyobb árfolyam elmozdulásokkal találkozzunk.
Az egyik ilyen a kimaradók félelme, avagy a FOMO effektus megjelenése. Az év végéhez közeledve felerősödik a befektetők azon félelme – látván a piacok éves teljesítményét-, hogy negatív, vagy csak csekély hozamot értek el idáig, és ezen szeretnének változtatni, szépítve az éves mutatókon.
Ennek következtében, az eddigi parlagon heverő, befektetésre váró pénz beáramolhat a piacokra, további árfelhajtást generálva, a lemaradókban pedig még mélyebb sebet ejtve.
Így, ez egy önerősítő spirálba is átcsaphat, ami az árfolyamok további emelkedését eredményezné. (Ez nem csak kisbefektetőket jellemzi, több alapkezelő is szembesülhet ezzel a problémával.)
Az alábbi diagrammon egy-egy oszlop megmutatja, hogy az elmúlt 5 évből milyen arányban volt profitos, illetve mínuszos a Dow Jones index adott havi mozgása. Látható, hogy a november egyike a legerősebb hónapoknak, ugyanis 2017-től kezdve, minden évben pozitív irányú elmozdulással találkozhattunk.
Az eddig látott negyedéves gyorsjelentések alapján, és a statisztikai adatok alapján jó esély van arra, hogy idén is láthatjuk az év végével elszabadulni a bikát, de ezt a képet a FED szerdai ülése jelentős mértékben befolyásolhatja.
Kérdés, lesz-e tapír (tapering- QE csökkentés), ha igen mekkora összeggel fogják csökkenteni, illetve a befektetőkből milyen reakciót vált ki?
Szerdán eldőlhet, hogy milyen ívet fog leírni idén a mikulás szánja.